A tudósok lenyugözo felfedezést tettek egy szaharai szafari során:

A krokodilok a perzselo sivatag közepén élnek. És évezredek óta ott maradtak fenn, mióta elkülönültek krokodiltársaiktól. Meredek sziklák északi oldalán védve, ahová soha nem ér el a nap, elegendo víz van.

De hogyan kerültek a krokodilok a Szaharába, és honnan származnak? A tudósok felfedezték, hogy a szaharai krokodilok genetikailag rokonok a nílusi krokodilokkal, de 5000 évvel ezelotti szétválásuk óta saját genetikai vonalat fejlesztettek ki.

És pontosan ezen a ponton kezdodik egy történelmi léptéku botrány:
Mindössze 5000 évvel ezelott a Szahara egy élénk zöld övezet volt, ahol a krokodilok és az összes többi állat szabadon barangolhatott.

És honnan jött a sivatag? Az utóbbi idoben egyre gyakrabban teszik fel maguknak ezt a kérdést az emberek. Talán a Föld tengelye kissé eltolódott, feltételezik a tudósok. És akkor eszünkbe jut, hogy még fiatal korunkban sem tudták a tanáraink elmagyarázni, hogyan is építették valójában az egyiptomiak a piramisaikat.

Rendben:
Ahogy a görögök, rómaiak és karthágóiak irtották ki az erdoket a Földközi-tenger térségében, hogy felépíthessék hadiflottáikat, úgy tették az egyiptomiak is ugyanezt a piramisok építésekor. Ezen emlékmuvek és a központi hatalom eszközeinek ára gigantikus mennyiségu fa és miriádnyi rabszolgamunkás volt.

Egész európai kultúránk Afrika pusztítására épül, nemcsak az emberiség rabszolgasorba taszítására, hanem elkerülhetetlenül sivatagos bolygóvá alakítja a Földet is, ha az elmúlt évezredek stílusában hajtják végre (a Marsot ebben az összefüggésben nem is említjük).

De ennek az évezredek óta tartó nemi eroszaknak megvannak a jó oldalai is:
Az emberiség mára elérte azt a pontot, ahol megfordíthatja a dolgok menetét, és a Földet valóban emberséges paradicsommá teheti.

Az eredeti paradicsom számára a szabad, vad természet, melynek dicsoségét a dinoszauruszok koronázzák, nem az, amirol a humanoidok és más magasan fejlett lények álmodoznak.

De a Föld, a mi helyi Anyatermészetünk, óriási potenciállal rendelkezik, amellyel bármit el lehet érni, ha valaki szimbiotikus egységre törekszik vele a konfrontatív, harcias kapcsolat helyett.

És miért kellene mindeznek hirtelen most muködnie? Mert elértük a dialektikus háromlépéses folyamat harmadik szintjét: A tézistol (ostermészet) az antitézisen (elidegenedésen) át a szintézisig (ember és természet harmóniájáig). Hegel logikájának egy kis olvasása ma aktuálisabb, mint valaha, és mindenekelott kitágítja a tudatot.

A valóságban ez így néz ki: Eltörölhetjük a rabszolgaságot, akár nyíltan, akár bérnek álcázva, mert most új rabszolgáink vannak, akik boldogan rabszolgák: számítógépek és robotok. Továbbá hamarosan elsajátítjuk a magfúziót, és akkor képesek leszünk biztosítani a szükséges energiát.

Mert az olaj és a fa elégetése természetesen teljesen elfogadhatatlan egy olyan bolygón, amely könnyen boldoggá tehetne 20-30 milliárd embert. A fának élolénynek kellene lennie, az olaj pedig túl értékes eroforrás.

Továbbá véget ért a természet évmilliók alatt felhalmozott összes vagyonának felelotlen kizsákmányolásának korszaka.

Szükséges teljesen új felelosségtudatot kialakítani bolygónk értékes nyersanyagai iránt. Elso lépésként ésszeruen be kellene vezetni az „eroforrás-pazarlás” új jogi buncselekményi fogalmát !

Az emberek és az ó, oly vibráló bolygó közötti szeretetnek most már képesnek kell lennie megnyilvánulni; abba kell hagynunk, hogy kultúránkat a saját anyánk iránti gyulöletre alapozzuk.

A természet elleni küzdelem most mennyei közösséggé alakul át a természettel.

Az új paradicsom, amelyet értünk, és amelyet a következo ezer évben fel fogunk építeni, semmiképpen sem a vad természet, amelyben minden élolény egymással küzd, ami a hasonló nevu emberi fiaskótól csak abban különbözik, hogy az állatok között legalábbis az istenek továbbra is az egészet irányítják.

Az új paradicsom, melyet az ember irányít és tervezett, a bolygó legmagasabb rendu teremtménye, de abszolút harmóniában az állatokkal és növényekkel, akiket teljes tisztelettel, egyenlo lényekként kezelnek.

Talán az embereknek át kellett esniük a háborúk és a kizsákmányolás sötét idoszakain, hogy eljussanak oda, ahol ma vagyunk.

De ha most nem változtatunk drasztikusan a bolygónk irányán, figyeljetek ide mindannyian, szabadkőművesek, illuminátusok, összeesküvés-elméleti szakemberek és logisztikusok, akkor elpazaroljuk a kozmikus dimenziók egyedülálló lehetőségét egy boldog bolygó megteremtésére.

A kormánylapát megfordítása pedig azt jelenti: nincsenek tabuk, és minden feladatra van megoldás.

Ugyanígy könnyedén befektethetnénk azokat a gigantikus összegeket, amelyeket eddig fegyverkezésre fordítottak, olyan gyönyörű projektekbe, mint a Szahara és más sivatagok újraerdősítése.

Szerencsére rengeteg víz van a bolygónkon, így rengeteg tengervíz-sótalanító üzemet építhetünk, és végre ösztönzőnk lesz arra, hogy egy kicsit több erőfeszítést tegyünk a hidrogénfúzió megoldására.

A természet kizsákmányolásának ideje lejárt; most eljött a kárpótlás ideje. A zsidók, akik mindig szeretnek magas követeléseket támasztani, milyen csodálatos feladat lenne az arabokkal és olajmilliárdjaikkal együttműködve zölddé tenni a Szaharát és az Arab-félszigetet!

Ahelyett, hogy a világot kitennék ennek az őrült viszálynak a palesztinokkal, mert a jeruzsálemi örök háborús stratégák még mindig nem fogták fel, hogy lejárt az idejük.

És az emberiség többé nem konfrontatív küzdelem, hanem egy valós és megélt kollektív tudat alapján fogja elérni további fejlődését.

Míg korábban a makacs ego vezette az emberiséget, most, az emberi evolúció szintézisének korszakában elérkeztünk a közvetlenül hálózatba kapcsolt kollektív egóhoz.

Amilyen mértékben társas lényként éljük meg az emberi lények közösségét, ugyanolyan mértékben fogjuk megtapasztalni, hogy a Föld egy abszolút élő szervezet.

A latin „Terra” névnek nem kell örökre ehhez az élő organizmushoz, a Földhöz ragaszkodnia; sokkal istenibb módon lehet vele együtt élni egy szimbiotikus szeretetben, mint a természet és az ember, vagy Isten és az ördög örök macska-egér játékában.

Hová folyt a Sárga-Nílus?

2003